Pszichoterápiás Pszichodráma csoportunkban (szerda esti csoport, amit hetente tartunk) áttétel-fókuszú pszichodrámával (TFPD) dolgozunk, amelyet klinikai céllal, elsősorban személyiségzavarok gyógyítására dolgoztun ki. Ez a Moreno-féle pszichodráma módszernek egy módosított változata, amelyet a pszichoanalitikus Otto Kernberg legújabb kutatási eredményeit figyelembe véve a terápiás csoportban alkalmazunk.

A pszichodramatikus munka során a csoporttagok olyan élményeket jelenítenek meg, játszanak el az életükből– múltjukból és jelenükből -, amelyek valamiért fontosak, érzelmileg megmozgatók a számukra, miközben a korábban nem tudatos élmények, érzések is tudatossá válnak. A képek, történetek kidolgozása során a csoporttagok egymással is érzelmi kapcsolatba kerülnek: hasonló kapcsolati minták jelennek meg a csoporttagok között és velünk vezetőkkel kapcsolatban (pl: küzdelem, alárendelődés-dominancia, kiszolgáltatottság, elhagyás-elhagyatottság), mint amelyek az életben is meghatározzák életüket, és amelyek időnként nehézségeket is okoznak.

Miután ezeket átélték, átéltük közösen, ránézünk, mi ezekben a közös, és hogy ezek a kapcsolati minták milyen összefüggésben állhatnak nehézségeikkel, kapcsolati problémáikkal, önértékelésükkel, tüneteikkel. Ez a munka segít a terápiás célok elérésében.

A csoportülések formája a csoportdinamikának és a résztvevők igényeinek megfelelően változhat, de többnyire az alkalmak felépítése a következő:

1. Kezdés. A vezetők megosztják a legfontosabb aktuális információkat (pl. ki hiányzik)

2. 70 perc: Verbális bejelentkezés. A verbális ("beszélgetős") kör során szabadon lehet megszólalni többször is, és lehet kapcsolódni is egymáshoz. A részvevők megosztják egymással, hogy az előző alkalom óta milyen fontos élményeket éltek át, amelyek érintették fontos kapcsolataikat, énképüket, önértékelésüket – amelyek örömet keltettek bennük vagy nehézségeiket okoztak számukra. Megosztják, hogy amiben változni szeretnének, abban hol tartanak.

Cél, hogy minél pontosabban értsék a csoporttagok és a vezetők is, hogy mi zajlik a másikban, hogy mit élt át az elmúlt héten, és a csoportban „ott és akkor” éppen mit él át a másik. Egyszerű kérdéseikkel segíthetik egymást és magukat a belső folyamatok (élmények, érzések) megértésében. A csoportvezetők reflexióikkal segítik ezt a munkát.

3. A csoportfolyamatokra való dramatikus reflexió (kb. 20 perc). A csoporttagok fantázia-képekben jelenítik meg, hogy látják aktuálisan csoportot, a közös munkát, a csoportbeli kapcsolatokat. A csoporttagok másik része hangosan megfogalmazza fantázáit, amelyeket a képek keltenek benne. A cél, hogy a csoporttal kapcsolatos tudattalan fantáziák egy része tudatossá váljék, és ezeket összekapcsolják később a csoporttagok személyes életükkel is.

4. Egyéni élmények, kapcsolatok, problémák dramatikus megjelenítése.

A csoporttagok egy vagy több csoporttag életének egy-egy aspektusát (helyzetét, nehézségét, stb.) részletesebben megjeleníti és átdolgozza pszichodramatikus módon (életképeket, jeleneteket lejátszva). Cél, hogy tudatosabbá váljék, hogy egy nehézség hátterében milyen tudattalan tényezők állnak (milyen érzések, múltbeli vagy jelenhez kapcsolódó történések, kedvezőtlen kapcsolati minták), és hogy a csoporttagok képessé váljanak arra, hogy a korábbinál hatékonyabb és örömtelibb módon éljenek. Ennek hatására várhatóan tüneteik is csökkennek.

5. Megbeszélés, a különböző tapasztalatok integrálása. A csoporttagok visszajelzést adnak, hogyan élték meg az előző játékot, az eljátszott szerepet, honnan ismerős számukra a történetet hozó csoporttag helyzete, érzései, és azonosulhatnak bármely más szereplővel is. Cél, hogy a megbeszélés során minél árnyaltabb képet kapjanak a csoporttagok a történetükről, és hogy összekapcsolódjanak a múlt, a jelen történései, valamint a csoportbeli történések.

6. Rövid zárókör. A csoporttagok egy-két mondatos visszajelzést adnak az egész foglalkozásról, és hogy milyen érzésekkel zárják le az alkalmat.